Meseidő
Azelőtt éj honolt
A világban csend volt
Álom nem jött, míg egy nap
Egy író a tűznél
Egy gyermek szívével
Kitárta világunk zárt kapuit
Egy festő a parton
Egy kis hópehelyben
Egy új világot teremtett
A vászon és a vers
Szabaddá tették
A Föld újra a csillagokban jár
Én vagyok Sohaország száz hangja
Minden ember ártatlan, szép álma
Pán Péter bölcsője és mosolya
A kék égen suhanó kis sárkány
Minden meleg, holdfényes látvány
A mese, amiből sosem elég
Minden régi, kedves, szép emlék
Az út én vagyok
És az úticél is
Az otthonod
Álomvilágod
Tőlem édes az éj
A távoli ég
Lépj át a tükrön
Alice már megtette
Álom-birodalom
Gyermeki vigalom
Élj át sok mesét
S lásd, ők éltetnek
Dalolj, mesemondó,
Szavad andalító
Az élet értelme:
A mesék tárháza
Én vagyok Sohaország száz hangja
Minden ember ártatlan, szép álma
Pán Péter bölcsője és mosolya
A kék égen suhanó kis sárkány
Minden meleg, holdfényes látvány
A mese, amiből sosem elég
Minden régi, kedves, szép emlék
Én vagyok Sohaország száz hangja
Minden ember ártatlan, szép álma
Egy új föld horizontját kutatva...
Én vagyok Sohaország száz hangja
Minden ember ártatlan, szép álma
Pán Péter bölcsője és mosolya
A kék égen suhanó kis sárkány
Minden meleg, holdfényes látvány
A mese, amiből sosem elég
Minden régi, kedves, szép emlék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése