Nyugvó nap
A nap alussza hő álmát
Száz évben egy éjszakát
Bús tenger halk, vörös habja
Cirógat engem álmomba
Álmaim féltik életem
Vágyaim őrzik éjjelem
Az idők végén kiderül:
Elvesztél hit nélkül
Ó, éj, bár maradnál
Örökké tartanál
A sötét átkarol
Fénytenger partjával
Ó, bár lenyughatnék veled, napfény
Könnyem
Hullik
Érted
Érző szívű a bánat
Ám örökké nem fájhat
Ezer hold elől elbújok
Többé nem találnátok
Kétszáz és huszonkét fényes nap
Egy éjt túl nem ragyoghat
A költő bevégzi művét
Nincs több szó, hálni tér a lét
Ó, éj, bár maradnál
Örökké tartanál
A sötét átkarol
Fénytenger partjával
Ó, bár lenyughatnék veled, napfény
Könnyem
Hullik
Érted
Ó, éj, bár maradnál
Örökké tartanál
A sötét átkarol
Fénytenger partjával
Ó, bár lenyughatnék veled, napfény
Könnyem
Hullik
Érted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése