Újabb év telik el lassan. Lassabban, mint a tavalyi, de ezzel azt hiszem, nincs is baj. Mindennek véget kell érnie egyszer, hogy valami új kezdődhessen. Ezt a számot és a fordítást azoknak szánom, akik úgy érzik, nem kapták meg az élettől, amire vágytak. Ne aggódjatok, új év, új lehetőségek. Boldogabb új évet nektek. :)
Ellenélet
Ellenélet... Ellenélet...
Nem hiszek többé káprázatnak De minden arc oly egyforma Szenvedélyes táncot járnak Örömmel a tébolyba
S száz ripacs hajszolja őket Monoton végletekbe Én is járom hát ezt a táncot S megfúlok a pörgésbe
(Refrén:) E létet megvetem Átok ez, nem bírom Magamat elrejtem Éjsötét utcákon Lelkem fel nem fedem Aludjon, kivárom Ez hát új szerepem Játszok, nincs irgalom
Irgalom... Irgalom...
Irgalom...
Mégis mindent tisztán látok Akárhogy próbálják fedni Szó nélkül töltik ki életük Fényűző parfümillattal
Atyám, bocsásd meg minden bűnük Remélem, szívük megtalál A tömeg mögött állva várok És az idő tovaszáll...
E létet megvetem Átok ez, nem bírom Magamat elrejtem Éjsötét utcákon Lelkem fel nem fedem Aludjon, kivárom Ez hát új szerepem Játszok, nincs irgalom
E létet megvetem Átok ez, nem bírom Magamat elrejtem Éjsötét utcákon Lelkem fel nem fedem Aludjon, kivárom Ez hát új szerepem Játszok, nincs irgalom
Ellenélet...
Egyenlőre még álmodom Nem lehetek még önmagam Egyenlőre nem kaphatom Vissza lelki nyugalmam
Egyenlőre még nem tudom Mi lesz az, mi felszabadít Egyenlőre hát folytatom Míg e lét meg nem fakít
Nincs mit mondanom Ha nem figyelsz rám Szerelmem meghal Ha te nem érzed Elszárad mosolyom Ha te csak kinevetsz S miért haljak meg Ha nem törődsz velem? Törödsz-e velem?
Felgyújtom szíved Mindent megteszek Hogy szemedben még több legyek Ma éjjel!
Nem foglak hívni... Ha úgysem veszed fel Nem fogok kúszni Ha nem figyelsz rám És nem kell angyalszárny Ha úgysem szállsz velem S miért haljak meg Ha nem törődsz velem? Törödsz-e velem?
Felgyújtom szíved Mindent megteszek Hogy szemedben még több legyek Ma éjjel!
Valamiért semmi sem olyan már, mint rég Mintha zsákutcából akarnék kijutni Isten adta, de az ördögé lesz Rabod leszek, ha magadhoz láncolsz
Felgyújtom szíved Mindent megteszek Hogy szemedben még több legyek Ma éjjel!
Mikor plasztik szemhéjaim kinyíltak, láttalak Elfojtott érzelmek vírusa tört be nano-agyamba Mégsem tudtam helyrehozni a hibát a programban Memóriámba égtél Kódrészek idézik arcodat, arcodat
Állj meg most, szintetikus szív Nem, egyedül már nem megy Időnk véges, és lassan tovaszáll Ideje kitörlődnöm
Érzéseim csak a teszt mellékhatása Miért válik fájdalmassá rájönni, hogy csak egy eszköz vagy? Az élet teremtett, és most szemétdombra vet Fáj, mert független létem S szerelmem törvényeik tiltják, ostoba faj!
(2x) Állj meg most, szintetikus szív Nem, egyedül már nem megy Időnk véges, és lassan tovaszáll Ideje kitörlődnöm
(2x) Szerelmemnek nincs oltalma (De én ember vagyok) Szintetikus létem csak átok (Üvöltenem kell)
Állj meg most, szintetikus szív Nem, egyedül már nem megy Időnk véges, és lassan tovaszáll Ideje kitörlődnöm
Beújítok cseppet: most egyszerre két zeneszám fordítását is bemutatom a névtelen éter számára. A D Creation-ről ha azt mondom, finn melodikus death metál banda, azt hiszem, mindenki sejti, hogy rossz nem lehet. Következzen most két jól sikerült számuk:
Örökké sodródom
És most végre felkap a szél Álomföldre elkísér Egy vagyok a vízzel Én vagyok minden Nem akarok visszatérni Csak mindörökké álmodni Végsóhajom majd elér az idők végéről
Én vagyok minden Én vagyok mindenki Én vagyok minden Ott vagyok mindenhol
Minden álmom valónak hiszem És várok örökké Álmom nem enged, fel sose ébredek És örökké sodródom
Nem hittem, hogy egyszer elhagysz Most várok örökké Mindig itt leszek, el sosem megyek És örökké sodródom
Éltem véget ér, eljött az időd Elmegyek és álmodok és várok terád Semmi volt éltem, a tiéd a minden A sötétben egyedül, ott várok rád
Minden álmom valónak hiszem És várok örökké Álmom nem enged, fel sose ébredek És örökké sodródom
Nem hittem, hogy egyszer elhagysz Most várok örökké Mindig itt leszek, el sosem megyek És örökké sodródom
Ha azt mondom, Tim Burton, fogadok, hogy mindenkinek először a Karácsonyi lidércnyomás sötét, mégis vicces története ugrik be róla - vagy talán a megindító Ollókezű Edward, a Halott menyasszony, esetleg a bosszúszomjas Fleet Street-i borbély alakja? Burton bácsi az elmúlt 20 évben számos alkalommal örvendeztetett meg minket konvenciókat felrúgó fantáziavilágával, és reméljük, hogy még sok évig gondoskodik majd róla, hogy beláthassunk sötét mesevilágába. Nem tudom, mikor van születésnapja vagy hogy ünnepelnek-e vele kapcsolatban bármilyen évfordulót, mindenesetre szeretnék tisztelegni előtte az alább következő fordítással. Az 1982-es Vincent volt Burton első teljesen saját, "stopptrükkös" (stop-motion) kisfilmje, melyben Tim Burton versét nem más, mint maga Vincent Price adja elő, akiről a mai nemzedék talán semmit sem tud; ha valaki kíváncsi rá, nézze meg az Ollókezű Edward-ot, amelyben utolsó alkalommal alakította az "Őrült Feltalálót" (a filmben éppenséggel Edward "apját"). Köszönöm Moszkának, hogy megismertetett vele, élveztem a fordítás minden percét. :)
Vincent Malloy hétéves múlt, Anyja szeme fénye, sosem dúlt-fúlt. Korához képest figyelmes, szende, De titokban inkább Vincent Price lenne.
Kishúga, hű ebe, a macska sem zavarja... De bár lenne póklakta denevérbarlangja! Mit feltalált, szemlélné elmélyült-borongva, S róná zord termeit egyedül, elhagyva.
Vincent oly jólnevelt, ha nagynénjét meglátja, Bár szívesen mártaná tűzforró viaszba. Élete főműve hű ebe, Kekszmorzsi; Vérszomjas zombi lesz, vagyishogy reméli, Hogy egyszer ő és rettentő rém-ebe Éjjel Londont róják, áldozatra lesve.
De nem gondol ő mindig morbid rémtettekkel: Sokszor fest és olvas, hogy az idő teljen. Míg más gyerek mesét búj, mert az olyan jó, Vincent fő kedvence Edgar Allan Poe
Éjjel, egy ijesztő mesét böngészve Egy passzushoz ért - és megfagyott a vére... Borzasztó e hír, ez vette eszét el: Gyönyörű nejét élve temették el!
Feltárta hát sírját, hogy láthassa nejét... Feltúrván gondatlanul anyja virágkertjét. Az tüstént felküldte szegényt szobájába; Vincentet így száműzve a Végzet tornyába. Itt kell hát majd leélnie sanyarú életét; Portréján bámulva gyönyörű, holt nejét.
Míg őrült magányban búsult tömlöcébe' Vincent anyja tört be sötét szentélyébe És szólt: „Menj csak ki játszani, ne idebent légy, Hétágra süt a nap, felhőtlen az ég!”
Vincent szólni próbált, de nyelve nem engedte; A többévnyi magány oly gyengévé tette. Tollat fogott hát, s egy lapra eztet írta: „Megszállt ez a ház és el nem ereszt újra.”
Így az anyja: „Ne játszd magad nekem, dehogy szállt az meg, Ez a kis játék csak a te fejedben megy! Nem vagy te Vincent Price, hanem Vincent Malloy; Nem vagy egy vén flótás, nekem ne haldokolj! A fiam vagy és hét éves, az isten szerelmére, Menj ki inkább játszani, mozdulj már ki végre!”
Így lecsillapodván kisétált az ajtón, Míg Vincent a falhoz hátrált halálfakón: Szobája most más; pokolnak bugyra lett, Őrület lett úrrá elméje felett! Kekszmorzsit látta, zombi vérebét, S a síron túlról hallotta régen holt nejét!
Koporsó mélyéről rút váddal illette, Míg száz csontvázkéz kinyúlt érette. Álma minden rettenete most valóra vált S őrült vigyorából halálsikoly szállt!
E pokolból menekülni próbált át az ajtón, De ereje elhagyta s elterült a padlón... Elhaló hangján még szólt egy utolsót, Edgar Allan Poe-tól idézve A hollót: „S lelkem eme árnyból itt, mely padlómra hullva vár, Nem szállhat fel... soha már.”
Ha az éj hideg s csak az ég néz rád S a hideg földön senki sem ölel át Reggel felébredsz; egy kabát takar De senkit sem látsz Magad kérded: ki figyel rám? Kedves barát, vaj' ki lehetsz? Nehéz szólnom De csak kimondom: alighanem én
Ha gyomrod üres és az éhség kínoz S túl büszke vagy kérni, és gyenge, hogy lopj A várost járod; barátom hol jár? De senkit sem látsz Magad kérded: ki figyel rám? Csak egyetlen szót várok, mi felszabadít Nehéz szólnom De csak kimondom: alighanem én
Nehezebb eset vagy nekem, mint eddig bárki más Érzésünk titkoljuk, nehéz a vallomás Azt mondják, hagynom kéne, hadd menjél Csak könnyeket hagysz rám De ha van bárki, egyvalaki, Ki érted kész lenne meghalni Nehéz szólnom De csak kimondom: alighanem én
Ha a világ őrült, és nincs értelme Csak egy hang lesz, ki felszól védelmedre Ha vádlottként szemed ijedten kutat Csak egy barát arca lesz, mi megnyugtat Mert ha van bárki, egyvalaki, Ki érted kész lenne meghalni Nehéz szólnom De csak kimondom: alighanem én Nehéz szólnom De csak kimondom: alighanem én
