Év végi félmagány

Újabb év telik el lassan. Lassabban, mint a tavalyi, de ezzel azt hiszem, nincs is baj. Mindennek véget kell érnie egyszer,  hogy valami új kezdődhessen. Ezt a számot és a fordítást azoknak szánom, akik úgy érzik, nem kapták meg az élettől, amire vágytak. Ne aggódjatok, új év, új lehetőségek. Boldogabb új évet nektek. :)

Ellenélet

Ellenélet...
Ellenélet...


Nem hiszek többé káprázatnak
De minden arc oly egyforma
Szenvedélyes táncot járnak
Örömmel a tébolyba


S száz ripacs hajszolja őket
Monoton végletekbe
Én is járom hát ezt a táncot
S megfúlok a pörgésbe


(Refrén:)
E létet megvetem
Átok ez, nem bírom
Magamat elrejtem
Éjsötét utcákon
Lelkem fel nem fedem
Aludjon, kivárom
Ez hát új szerepem
Játszok, nincs irgalom


Irgalom...
Irgalom...
Irgalom...


Mégis mindent tisztán látok
Akárhogy próbálják fedni
Szó nélkül töltik ki életük
Fényűző parfümillattal


Atyám, bocsásd meg minden bűnük
Remélem, szívük megtalál
A tömeg mögött állva várok
És az idő tovaszáll...


E létet megvetem
Átok ez, nem bírom
Magamat elrejtem
Éjsötét utcákon
Lelkem fel nem fedem
Aludjon, kivárom
Ez hát új szerepem
Játszok, nincs irgalom


E létet megvetem
Átok ez, nem bírom
Magamat elrejtem
Éjsötét utcákon
Lelkem fel nem fedem
Aludjon, kivárom
Ez hát új szerepem
Játszok, nincs irgalom

Ellenélet...


Egyenlőre még álmodom
Nem lehetek még önmagam
Egyenlőre nem kaphatom
Vissza lelki nyugalmam


Egyenlőre még nem tudom
Mi lesz az, mi felszabadít
Egyenlőre hát folytatom
Míg e lét meg nem fakít


Meg nem fakít...